2014. szeptember 24., szerda

Nyomtatás otthon

A technológia fejlődése az előhívható fényképezőgépeket digitális készülékekre váltotta fel.  
Eleinte még elmentünk előhívatni a fotóinkat, azonban már egyre ritkábban tesszük. Ma már általában elektronikusan őrizzük fényképeinket például: számítógépeken, adathordozókon, közösségi oldalakon, stb.



Azonban manapság is előfordul, hogy szükségünk van képeinkre, plakátjainkra nyomtatott változatban is. Ekkor jön a dilemma, hogy otthon nyomtassunk vagy előhívassuk a képeket. Az összehasonlítások azt mutatják, hogyha nagyobb tételben szeretnénk kézbe venni képeinket, akkor körülbelül ugyanannyira jön ki, mintha otthon nyomtatnánk. Általában a 100. fotótól olcsóbb az előhívás, de ez attól is függ, hogy milyen anyagra és mekkora méretben nyomtatják ki őket. Mivel egy A4-es kép már több száz forintba kerül. Az előhívásra vállalatoktól függően napokat, vagy rosszabb esetben akár két hetet is várhatunk, és adatvédelmi törvények ellenére, soha nem tudhatjuk biztosan, hogy nem használják-e fel, nem mentik-e le képeinket .  Sokan azt gondolják, hogy időt spórolnak azzal, ha másra bízzák a nyomtatást, de ez csak részben igaz, hiszen mindenképpen elő kell készítenünk a képeket. Adathordozóra kell őket átmásolni, vagy feltölteni interneten keresztül és beállítani a méreteket, valamint a kívánt példányszámot. Nem árt utána járni annak se, hogy hová visszük képeinket, mert vállalatonként kisebb nagyobb eltérések vannak az árakat illetően.

Ha nem rendszeresen nyomtatunk több tucat fotót, akkor már megéri házilag nyomtatni. Persze ennek a költsége is attól függ milyen nyomtatóval dolgozunk és milyen papírral. Kényelmi szempontból kellemesebb a házi nyomtatás, hiszen akkor vehetjük igénybe, amikor csak szeretnénk. Ezek a készülékek már olyan technológiával lettek megalkotva, hogy bár némelyik csúcsminőségben nyomtat azonban kezelésük mégis egyszerű, egy-két gombnyomással működtethetőek, ezáltal mindenki számára könnyen kezelhetőek.

Nyomtatók összehasonlításából az derült ki, hogy hosszútávon alacsonyabb összegbe kerül, ha egy drágább, jobb minőségű géppel nyomtatunk.  Ezekhez olcsóbb a tinta, kevesebbet használnak belőle, így később fogynak ki, amivel a kiadásokat jócskán le lehet faragni. Azonban ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek feltétlen drága gépre van szüksége. Attól függ, mire szeretnénk használni a készüléket. El kell döntenünk, hogy magán vagy üzleti célokra, ugyanis például, ha plakátokat nyomtatunk, akkor már érdemes egy magasabb összegű gépre beruházni.

A legolcsóbb készülék a tintasugaras nyomtató. Beszerzése pénztárca barát, azonban hosszútávon sűrűn kell bele venni a tintát, ami viszont már nem a leggazdaságosabb megoldás. Továbbá lassúak és nem érik el a minőségi fényképek színvonalát, de amatőr céloknak megfelelnek. Előnyük, hogy ezek a készülékek több funkciósak, tehát másolnak, szkennelnek és faxolnak is. Korszerűbb változataik már vezeték nélkül, wifi-ről és bluetooth-ról is csatlakoztathatóak. Ha ilyen készülék vásárlása mellett döntünk, akkor arra ügyeljünk, hogy ne olyan nyomtatót vegyünk, amiben csak a fekete és a színes tintát tudjuk cserélni. Hiszen a színek nem egyformán fogynak, ha valaki sokat nyomtat pirosban és mégis ilyen eszközt vásárol számíthat rá, hogy , ha a piros szín „kifogy” vehet is újra egy patron színes tintát. Ezért sokkal célravezetőbb, ha olyan készüléket vásárolunk, ami öt alapszínnel dolgozik, így mindig csak azt kell cserélni, ami éppen kiürült. A fő probléma a tintasugaras nyomtatókkal az, hogy néha a kép kissé homályos és nem adja vissza a bőrszín valódi árnyalatát. Így a szakértők szerint, ha igazán szép színeket szeretnénk látni képeinken, akkor hatszínű nyomtatót vásároljunk. (Persze, a papír minősége is befolyásolja az eredményt.)

Tintavásárlásnál ügyeljünk arra, hogy milyen minőségűt választunk. Tudjuk, hogy a minőségi tintapatronok nem olcsóak, de az alternatív tintával készült képek tisztasága nem mindig tökéletes. Eltérő szerkezetű és minőségű tinta használata folyást eredményezhet, de rosszabb esetben előfordulhat az is, hogy eltömíti a fúvókákat, ami a fixfejes nyomtatók esetében javíthatatlan károkat okoz a készülékben. Vannak minőségi, alternatív gyártók és jobb kivitelezésű utántöltők is, de mielőtt választanánk, tájékozódjunk, hogy melyik a legjobb az otthoni gépünkbe.
Ilyen eszköz pl.: HP OFFICEJ 8610 E-AIO, EPSON WorkForce Pro, HP OFFICEJET PRO 8620 E-ALL-IN-ONE.

Másik nagy típusa a nyomtatóknak a lézernyomtatóké, amik már nem csak, hogy lényegesen gyorsabbak a tintasugaras nyomtatóknál, de képesek fényképminőségben nyomtatni. Maga az eszköz nem kifejezetten drága,  jó áron beszerezhető és ezek is multifunkcionálisak lehetnek, valamint kábel nélkül csatlakoztathatóak, korszerűbb változatai DVD-re is nyomtatnak. Azonban felépítésükben, papírkínálatukban nem a fotónyomtatáshoz, inkább exkluzív marketinganyagok előállításához alkalmasak. Fontos, ha lézernyomtatóval szeretnénk elkészíteni képeinket, akkor csak az ebbe tervezett papírt használjuk, a tintasugaras fotópapírok műanyag bevonata ugyanis beleolvadhat a készülékbe.
Ilyen pl.: a HP LASERJET PRO 400, HP Color LaserJetprinter, HP Officejet 4630 eAiO.

Ha igazán minőségi képanyagot szeretnénk, akkor hőszublimációs nyomtatót válasszunk! A 16 millió színnek köszönhetően élethűen árnyalják a képet. Az eszköz maga nem olcsó, de használata hosszútávon megtérülhet. Ezekhez a gépekhez egységcsomagban kapható a festékanyagokat tartalmazó fóliakazetta, és a speciális, más típusokkal nem helyettesíthető papír, így pontosan meg lehet mondani, a színhasználattól és tónustól függetlenül, hogy hány képre lesz elegendő egy adag, viszont állás közben nem fogyasztanak és nem száradnak bele. Valóban szép képeket tudunk velük előállítani, és sajátosságuk, hogy egy védőfólia is a képre kerül, ami tartósabbá teszi fényképeinket mivel ellenáll az UV-fénynek, így védettek a környezeti hatásokkal szemben és nem színeződnek el. A készülék hátránya, hogy csak és kizárólag fotónyomtatáshoz használható.



2014. szeptember 17., szerda

A Parker toll eredete

A Parker tollak rövid időn belül váltak nagyon népszerűvé egyedi technológiájuknak köszönhetően. Nem csak az Egyesült Államokban, hanem Európában is hamar elterjedtek. Innovációjának eredményeképpen mind a mai napig az egyik legismertebb írószer-márkaként tartjuk számon.


Sikerének története

Az USA-ban működött John Holland Gold Pen Company-nak volt egykori alkalmazottja George S. Parker. Parker, aki mellékállásban foglalkozott a vállalat tollainak értékesítésével. Azonban ezek az írószerek nem voltak túl jó minőségűek, így sorra mentek tönkre. Parkert nagyon zavarta, hogy selejt termékeket kell értékesítenie, ezért elvállalta, hogy megjavítja a tönkrement tollakat. Miután megismerte az írószerek belső felépítését rájött arra, hogy ennél ő jobbat is létre tudna hozni.

Megalkotta Lucky Curve névre keresztelt tollát, amelynek újszerűsége abban rejlett, hogy heggyel lefelé sem folyt ki az eszközből a tinta, mert amikor nem volt használatban a toll a tintát az íróeszköz belsejébe szívta vissza. Ezt először 1889-ben szabadalmaztatta. A találmány népszerűvé vált, így saját céget alapíthatott, aminek termékei annyira közkedveltek lettek, hogy 1920-1960 között, a golyóstoll megjelenéséig piacvezető termék volt.

1931-ben a Parker cég piacra dobta Quink nevű tollát. Ennek forradalmisága a gyorsanszáradó tintájában rejlett. A cég 1941-ig rohamléptekben fejlődött, és 30 év alatt több mint 400 millió dollár bevételre tett szert. Ennek következtében a vállalat terjeszkedni tudott Kanada, Dél-Amerika, India valamint Európa számos országában.

Miután feltalálták a golyóstollat a Parker cég nem hozakodott elő azonnal az új technológiával készült termékeivel. Várt, hogy aztán saját újításával nyűgözze le a világot. 1954-ben nem egy közönséges golyóstollat prezentált, hanem a Jotter elnevezésű írószert, aminek sajátossága a hagyományos golyóstollakétól eltérően abban rejlett, hogy a toll minden gombnyomáskor fordított egy kicsit a hegyén, így az egyenletesen kopott. Ez a fogyasztók körében rövid időn belül nagyon népszerűvé vált. Az eredeti Jotter-t Moholy-Nagy László tervezte. Így megváltozott az eddigi dizájn. A toll alsó részét más műanyagra cserélték, és a penna megkapta a jellegzetes, nyíl formájú klipszet. Ezzel a Jotter volt az első olyan toll, amely alakilag megegyezik a mostaniakkal.


A következő állomás a T-Ball nevű betét gyártása volt a cég történetében, amit 1957-ben kezdtek meg és, amelynek formája ugyan megegyezett a korábbival, de már barázdált volfrám-karbidból készült golyót tartalmazott, és emellett újfajta tintakeverékkel volt megtöltve. A változtatások lényege, hogy a korábbi tömör acélgolyókhoz képest a volfrám-karbid sokkal ellenállóbb, speciális felülete miatt pedig a tintaszállítás is könnyedebb. Mivel a barázdák beleakadnak a papírba, a golyó nem csúszik, így nincsenek kihagyások a vonalban. Ez a megoldás szintén tetten érhető a legtöbb mai golyóstollban.

1960-ban megérkezett a nyomógombos töltőtollak cserélhető betétje, ami először a Parker 45-nél jelent meg. 1970-ben hozták forgalomba a Parker T-1-es változatot, amelyet majdnem egészében titániumból készítettek. 1983-ban kezdték el gyártani a Parker legelegánsabb sorozatát, a Parker Premier Range-et 18 karátos aranyból, ezüstötvözetből és zománclakk fedőréteggel. Az előállítás helyében is történtek változások. 1987-ben Janesville-ből az angliai Newhaven-be költöztették a gyártást. A tollakon a Made in USA felirat Made in UK-ra változott.

1993-ban a Gilette felvásárolta a Parker vállalatot, mégis hét év kellett, mire a cég képes volt a teljes megújulásra. Új logóval, új termékekkel, új imázzsal tűnt ki a többi írószervállalat közül, amellyel a Parker a fiatalok körében is rendkívül népszerűvé vált.

2001-re a cég már a Sanford Csoport tagját képezte, így napjaink legnagyobb írószergyártó konszernjének a része.

2014. szeptember 10., szerda

Ceruzák és fajtái II.

A ceruza fajtái

Mint azt bizonyára sokan tudják különböző jelzések vannak feltűntetve a grafitceruzákon. Ezek azt mutatják, hogy melyik írószernek milyen a keménysége és mire ajánlatos használni. 
Fontos tisztázni, hogy ceruzáknál a keménység a karcolási keménységet jelenti.

Keménységtől függően a ceruzákat 9H-tól 9B-ig, 10H-tól 8B-ig valamint 9H-tól 8B-ig osztályozzák. Itt a H jelentése hard, mint kemény, a B az angol black rövidítése. Van egy úgynevezett F jelölés is, ami a „finomságot” jelenti és az angol a fine szóra vezethető vissza.

H-H9 a legkeményebb típus, ezt műszaki rajzokhoz, vázlatkészítésre érdemes használni. Ha eszközválasztásunk a H-H9 közé esik, akkor írásunk karcolni fogja a papírt, mély nyomot hagy rajta, azonban a nyom nem maszatolódik, a ceruza pedig kevésbé kopik, ritkán kell hegyezni. Viszonyításképp a H3 keményebb, mint a H2 és így tovább. Vonalvastagsága általában 0,25 mm.

A HB jelzés szintén egy keményebb fajta ceruzát jelöl, amely átmenet a H-s és B-s ceruzák között és alkalmas írásra, de már rajzolásra is kiváló. Vonalvastagsága: 0,35 mm. Lágyabb benne a grafit, így a ceruza is gyorsabban kopik, szükséges a gyakoribb hegyezés.

B-B9 a puhább ceruzák típusába tartozik, árnyékolásra tökéletes, de kisiskolások számára is könnyű vele írni. Ezek a ceruzák gyorsan kopnak, sűrűn kell őket hegyezni és a nyom is maszatolódik. Ha több rétegben szeretnénk felvinni valamit a papírra vagy satíroznánk, akkor is érdemes B-s ceruzát használni például B4, B6, B8-at, mert a grafit természetéből ered, hogy soha nem lesz egészen fekete színű, csak sötétszürke. Ráadásul, minél több rétegben viszünk fel valamit annál jobban fog csillogni. B2-B8 jó a tónusozáshoz is, azért mert puhább és a B sötétebb fajta, mint a H vagy a HB. Egy B4-es ceruza mindig puhább, mint egy B3-as ceruza. Vonalvastagsága 0,7 mm körüli.

Népszerű márka napjainkban a Koh-I-Noor, Faber-Castell, Ico és a Stabilo, melyeket mindannyian ismerünk.

Már a XVIII. században rájöttek, hogy különböző keménységű ceruzákat tudnak létrehozni, de azt, hogy az agyag és a grafit mellé festéket is keverhetnek csak 1874-ben fedezték fel. Ekkor találták fel a tintaceruzát, amely a XX. századi színes ceruzák őse és ma már a szivárvány összes színében kaphatóak. A bennük lévő grafit lehet vastagabb vagy vékonyabb, annak függvényében mekkora felületet szeretnénk kiszínezni.

1940 körül Japánban Tokuji Hayakawa alkotta meg a nikkelborítású töltőceruzát, amit nem kellett kihegyezni, mert nem kopott el és mindig kemény maradt a hegye, így hamar közkedvelté vált. Ma már a rotring korszerűbb és hétköznapibb ennél.

1970 körül terjedtek el a mechanikus ceruzák, a rotringok. Ezek fém, illetve műanyag borításúak lehetnek, ezekbe kell beletölteni a különböző vastagságú, milliméter vékonyságú grafithegyeket. Ezek a fajta ceruzák írásra, jegyzetelésre alkalmasak, de sokan ajánlják vázlatolásra is. Nehezebb kiradírozni, mint a hegyezhető ceruzákat.

A legismertebb ceruzatípusokon kívül találkozhatunk még szilárd grafit ceruzával, amit famentes ceruzának is szoktak nevezni és sajátossága, hogy nincsen burkolta. Elsősorban művészeti célokra használatos, de kiválóan lehet vele rajzolni és különböző grafikai hatásokat elérni vele papíron. Hegyezésükkor csak grafitpor keletkezik, amit árnyalásra is fel lehet használni

Létezik még pasztell ceruza, amivel úgy rajzolhatunk, mint krétával továbbá olyanok, amikkel ha írunk, utána írásunkat nem tudjuk kiradírozni. Ezek a kitörölhetetlen ceruzák. Kaphatók továbbá a jól ismert ácsceruzák és a rövid, olcsó golf ceruzák is.

2014. szeptember 4., csütörtök

Ceruzák és fajtái I.

A ceruza eredete

A ceruza őse az ólomvessző, latinul cerussa, az ólomfehér szóból ered. Később az ólom helyett a lágyabb ónvesszőt foglalták fatokba. Erre vezethető vissza a magyar neve, író-ón, amiből később irón kifejezés lett.

Egy idő után nem csak ólomból, hanem fémezüstből, faszénből és krétából is faragtak írószerszámokat. A szén egy származékát, a grafitot egy angliai feltaláló fedezte fel Seathwaite völgyben 1564-ben, és rövidesen megjelentek az első ceruzák is a félszigeten. 1761-ben Kaspar Faber, a Faber-Castell cég alapítója Nuremberghez közel kezdett ceruzagyártásba és a nevével fémjelezett termékei mai napig forgalomba vannak. Majd Hardtmuth osztrák és Conté francia kutatók újításai forradalmasították a ceruzagyártást.

Nicholas Conté francia feltaláló jött rá elsőként arra, hogyha a grafitport agyaggal összekeveri, akkor az így kapott anyaggal könnyebben és szebben lehet írni, továbbá azt is megfigyelte, hogy a keverék arányainak változtatásával a ceruza keménységén is lehet változtatni. Találmányát, a grafitceruzát először 1795-ben szabadalmaztatta és ő is egy fából készült foglalatba helyezte a grafit és az agyag kiégetett keverékét.

Ezzel a technikával ma is, bármilyen keménységű ceruzát elő lehetett állítani, amely a művészek és a rajzolók számára is igen hasznos. A finomabb ceruzabelek előállításánál nagy gondot fordítanak a grafit felaprítására, tisztaságára, hisz a ceruzavonalak egyenletességére és fedőképességére igen jó hatással van, ha a grafit kristályos szerkezete épen megmarad, és szennyeződéseket sem tartalmaz.

Amikor a grafit annyira elterjedt, hogy előállításához nem volt elegendő természetes alapanyag, a kutatók a mesterséges grafit előállítására kényszerültek rá. Acheson kísérletezte ki, hogy a grafit a szilíciumkarbid hő okozta bomlásos reakció révén jön létre. Az így felfedezett mesterséges grafit rendkívül, tiszta nem is véletlen, hogy jelentősége megnőtt.

A ceruza fa burkolatát hársfából és égerfából, vagy különböző fenyőkből állították elő, de később ezt is mesterséges anyagokkal kellett pótolni. Napjainkban már ez a burkolat lehet műanyagból is, így lehetővé vált a ceruzákat hajlítgatni, formázni. Méretüket illetően is lehetnek hosszabbak, rövidebbek, alakjukat tekintve akár háromszög, hatszög vagy a hagyományos kerek forma is.