Digitális nyomtatás

Az első szériás fénymásoló a Xerox 914 volt. A Xerox vállalatot 1906-ban alapították The Haloid Photographic Company néven és eredetileg fotópapírt és fotózási kellékeket gyártott. Mostani nevét a cég több módosítás után 1961-ben Xerox-ra változtatta. 

1959-ben mutatták be a Xerox 914-est az első fénymásológépet melyet szériában is lehetett gyártani, és végre egy íróasztal nagyságú helyen is elfért. 1961 végére a gép olyan sikert aratott, hogy a cég közel 60 millió dollár nyereséget könyvelhetett el és forradalmasította a nyomtatóipart.

Xerografikus eljárás
A mai nyomtatás sokat köszönhet Chester Carlson-nak, aki ha 1938-ban találta fel az elektrofotógrafikus eljárást. A Xerox cég fantáziát látott találmányában és a fárasztó kézi munkafolyamatot végül is (18 év fejlesztés után) automatizálták - így lett a Xerox 914. Azóta az eljárás minden mai digitális nyomtatóban, lézer vagy ledes printerben megtalálható, a bevitelikép átalakításáért felelős, melyet ezek után különböző technológiával lehet kinyomni.

Az ofszet nyomtatás: ionizált térben, fény segítségével (mely lehet mozgó vagy lencséken keresztül vezetett) átvilágítják a képet, ahol a dobhengert fény éri az töltést veszít, így felületébe ég a kép. Ezután a tintaszemcsék a töltött részekhez ragadnak így a hengeren megjelenik a kép negatívja. A nyomtatás következő fázisában bekerül a papír melyen a henger végigördülve felviszi a tintát, végül melegítéssel a papírba égeti azt (az ofszet eljárás nemcsak gazdaságos de sokoldalú technológia). Színes vagy tintasugaras nyomtatás esetén, mint például a reklám nyomtatás minden színnek külön egysége van, régebben ezek egymás után dolgoztak, mára szimultán működnek.

A lézeres nyomtatást előszőr Gary Starkweather találta fel a Xerox cég berkein belül 1969-ben. A dobhengerre a képet lézersugár segítségével viszik fel a már ismertetett xerografikus eljárással. Első kereskedelmi alkalmazása az IBM 3800 komputerrel volt, boritékokat, számlákat nyomtattak vele. A komputerek elterjedésével 1984-ben bocsátották piacra az első tömegtermelésre szánt lézeres nyomtatót, a HP LaserJet 8ppm-et.

A színes nyomtatók tipikusan a CMYK (Kék, Vörös, Sárga, Fekete) színekből keverik a megfelelő árnyalatokat. A legtöbb cég az irodai lézeres nyomtatót használja kis példányszámú nyomtatás esetén.

A digitális nyomtatás egy fajtája a termikus nyomtatás, alapvetően négy elemből áll: a melegítő/nyomtató fejből, a görgőkből (papíradagolás), a hőre színt váltó papírból és az irányítóegységből. A működése tulajdonképpen megegyezik a mátrix nyomtatókéval, csak itt a színváltozást a forró fejegység hozza létre, ahogy a hőre színt váltó papírhoz nyomódik a megfelelő helyeken. Az 1990-as években rengeteg FAX-gépben használták ezt a nyomtatási eljárást.

Az 1970-es évektől gyorsult fel a tintasugaras nyomtatók fejlődése, amikortól is lehetővé vált a kompjuteres képek digitális formájú nyomtatása. A fejlesztéseket finanszírozó cégek (Canon, Epson, Hewlett-Packard), azóta a nyomtatóiparból egész magánbirodalmat építettek fel. A tintasugaras nyomtatók a legelterjedtebb nyomtatófajta, alapvetően két különböző technológiát használnak. Folyamatos (CIJ) és igény szerinti szórású (DOD). A mai tintasugaras nyomtatók általában DOD rendszerűek és úgy működnek, hogy a tintapatron belsejében elektromos töltés hatására egy buborék formálódik, mely hirtelen nyomáskülönbséget idéz elő a kamrában. A nyomás hatására a tinta kilövődik a papírra. Egy másik technika, melyet elsősorban az Epson nyomtatói használnak nem hőt, hanem Piezo-elektromosságot alkalmaz a nyomáskülönbség létrehozásához.

A tintasugaras nyomtatok ára a 15-20 ezer forintostól a több 10 milliós gépekig terjedhet.